Szakmai esettanulmány a fokozottan védett haris (Crex crex) éjszakai hangalapú és hajnali hőkamerás drónos állományfelméréséről a Nagyberekben: 27 azonosított territórium és a helyi gazdálkodókkal közösen kijelölt kaszálási védőzónák a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI) természetvédelmi őreivel együttműködésben.
Szakmai háttér és résztvevő partnerek
Együttműködő nemzeti park: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI)
Résztvevő szakemberek és terepi együttműködők: A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának munkatársai, természetvédelmi őrei és ökológus szakemberei (a dél-balatoni és nagybereki terepi munkában részt vevő nemzeti parki kollégákkal – köztük Hegedűs Bence és Erdős Sarolta munkatársaival és az illetékes tájegység őrszolgálatával), a fészkek védelmében együttműködő helyi gazdálkodók, valamint a 3DPano™ – ARKER Mérnökiroda Kft. (Lőrincz Balázs)
Vizsgált faj és jogállás: Haris (Crex crex) – Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft (teljes hazai állománya mindössze 500–2000 költőpár)
Vizsgálati terület: Nagyberek (Dél-Balaton – a 2026-os történelmi, több mint 8500 hektáros dél-balatoni területbővítéssel nemzeti parki oltalom alá vont vizes-lápréti ökoszisztéma)
A természetvédelmi probléma: késői földön fészkelő faj a kaszálások idején
A haris (Crex crex) hazánk egyik legrejtettebb életmódú madara: üde lápréteken, mocsárréteken és magaskórósokban él, ideje nagy részét a sűrű réti növényzet takarásában gyalogolva tölti, és szinte soha nem repül fel. Európai állománya a nedves rétek visszaszorulása, a rovarállomány csökkenése és mindenekelőtt a gépi gyephasznosítás miatt drasztikusan megfogyatkozott: késői, földön fészkelő fajként a fészkeket és a röpképtelen fiókákat a mezőgazdasági kaszálás közvetlenül veszélyezteti.
Bár a Nagyberek területéről évtizedek óta ismert volt a haris rendszeres költése, a belső, nehezen megközelíthető táblákon a fészkek pontos, zavarásmentes lehatárolására és egész költési szezonon átívelő követésére korábban nem volt módszertani lehetőség.
Haris (Crex crex) – népies nevén „berekmeccő” vagy „kétkés madár” – a Nagyberek üde réti növényzetében.
Kombinált módszertan: éjszakai hangalapú felmérés + hajnali radiometrikus hőkamerás drón
2026 május végétől a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrei és a 3DPano™ csapata kombinált éjszakai-hajnali protokollal kezdte meg a nagybereki állomány felmérését, hatósági éjszakai és védett területi engedélyek birtokában:
Akusztikus (hangalapú) territórium-felderítés: május végi és június eleji éjszakákon a természetvédelmi őrök hangszórós hívóhanggal térképezték fel a territóriumot védő hímeket, amelyek ekkor még azonnal válaszolnak jellegzetes, reszelős „krex-krex” hangjukkal (innen ered a faj „berekmeccő” és „kétkés madár” népies elnevezése).
Radiometrikus hőkamerás drónos ellenőrzés és nyomon követés: a hangalapú észleléseket nagy távolságból végzett hőkamerás légi felvételekkel egészítettük ki, a gyep letaposása és a madarak felriasztása nélkül ellenőrizve a tényleges tartózkodási helyeket.
Operatív védőzónák kijelölése: a georeferált adatok alapján a természetvédelmi őrszolgálat a helyi gazdálkodókkal közösen 27 territórium körül jelölt ki védőzónát, ahol a fiókák megerősödéséig a kaszálás, a legeltetés és minden egyéb zavarás szünetelt.
Július végén kikelt pelyhes harisfióka (Crex crex) és szülőmadár a táblaszéli védőzónában – a közös védőzóna-kijelölés kézzelfogható eredménye.
Kutatási kérdések és igazolt terepi megállapítások
A felmérés egyszerre szolgált közvetlen fészekmentést és módszertani validációt arra vonatkozóan, mennyire pontos az akusztikus lehatárolás, és hogyan követhető a madarak területhasználata a költési ciklus során. Az első év legfontosabb szakmai tapasztalatai:
27 azonosított territórium és sikeres fészekvédelem: a Nagyberek belső területein 27 aktív territórium került térképre és természetvédelmi korlátozás alá.
Néhány méteres akusztikus pontosság: a hőkamerás drónkontroll igazolta, hogy a hangalapú lehatárolás pontossága néhány méteren belüli volt (egyetlen olyan tábla kivételével, ahol egyszerre több kakas és tojó mozgott – ott a nemzeti park a gazdálkodóval egyeztetve a teljes táblát védelem alá helyezte).
Élőhelyhűség és szegélypreferencia: a madarak visszatértek az előző évek fészkelőhelyeire vagy azok közvetlen közelébe, és az esetek többségében csatornapartokon vagy táblaszéleken költöttek; július végén a kikelt csibéket is a táblaszélek mentén vezették.
Július utáni néma időszak áthidalása: július elejére a hímek hangadása megszűnt – ebben az időszakban már kizárólag a hőkamerás drónos felmérés adott támpontot a madarak jelenlétéről és mozgásáról.
Kritikus termikus korlát (23–26 °C): a terepi mérések egyértelműen kimutatták, hogy a meleg, 23–26 °C-os nyári éjszakákon a növényzet és a madár közötti hőkülönbség eltűnik, így a hőkamerás módszer ilyenkor nem alkalmazható megbízhatóan; a felmérésekre a kora hajnali órák a legkedvezőbbek.
A kora hajnali hőmérsékleti kontraszt kihasználása: a radiometrikus hőkamera és a nagy felbontású optikai szenzor együttes alkalmazása zavarásmentes detektálást tesz lehetővé.
Dokumentumfilm a közös terepi munkáról
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őreinek, az együttműködő gazdálkodóknak és a 3DPano™ csapatának közös munkájáról szemléletformáló kisfilm is készült: